Ezért vettük ki a hagyományos oktatásból és kerestünk neki olyan helyet, ahol nem arra nevelik, hogy a társadalom gépezetét szolgálja, hanem követhesse életcélját: kreativitásának felvállalását és annak megmutatását.
Nehéz út ez, hiszen járatlan nekünk szülőként is, vele együtt tanuljuk. Támogatni, hogy álmait ne adja fel, a benne égő tüzet táplálni kell, hogy kitartson, és szabad gondolkodóvá tudjon válni.
Ne tegye azt, amit én sokáig tettem: álmodozni, de nem tenni semmit. Találja meg egyedi stílusát, amiben megnyilvánul kreativitása. Hagyni, hogy ne mások, hanem saját életét élje.
Felvállalva ezzel a kívülállóság érzését is, ami engem sokáig például félelemmel töltött el. De nem szabad, hogy a saját félelmeinket tovább örökítsük, hiszen ezzel pont mi oltjuk el a gyermekek lelkében égő tüzet.
Azt mondják, hogy az iskola az életre készít fel. A hagyományos iskolában a gyermekek zöme unatkozik, olyan dolgokat tanul, amire nincs is szüksége, felesleges dolgok magolásával megtanulnak felesleges erőfeszítéseket tenni, és megtanul csalni, hiszen így próbál spórolni az energiapazarlásból.
Hát mi nem erre az életre akarjuk nevelni, nem ilyen elképzelést akarunk benne erősíteni a munkával kapcsolatban.
Nem a B tervet szeretnénk vele megismertetni.
Hanem hogy tegyen meg mindent az A tervért, de megtanítani neki hozzá a csoport erejének megismerését és a rugalmasságot. Ez az utóbbi kettő a legnagyobb kihívás most vele, de szülőként nagy segítség a Human Design chartja, ami szamárvezetőként szolgál számomra.
Kettős dolog a szülői felelősség: nem csak a gyerekekért tartozunk felelősséggel, hanem önmagunkért is. Én például azt hoztam otthonról, hogy veszélyes dolog másnak lenni. Sokat kell dolgoznom magamon, hogy amikor azt mondom a fiamnak, hogy „Valósítsd meg álmaid!”, akkor az igaznak, hitelesnek csengjen.

És akkor megjelent a slime a piacon. Az elsőt születésnapjára kapta egy barátjától. Akkor még nem sejtettük, hogy ami neki nagy öröm, az nekünk a világ vége. Az első generációs slime termékeket tényleg csak az ecetes olló vitte ki a textilből. A mostaniak szerencsére könnyebben moshatóak. Szóval, ha nem ismerném, hogy a fiamnak milyen fontos az érintés, akkor egy nagyon fontos érzékelési módjától fosztanám meg. Most szerencsére megjelent a popit, ami a buborékos fólia játékként megcsinálva, illetve a kifordítható polip. Ezek már sokkal család-barátabb termékek, viszont ugyan úgy kiszolgálják a taktilis inger igényt. Biztos vagyok benne, hogy ezeknek a játékoknak a kitalálói is ilyen taktilis ingereket kereső emberkék lehetnek.

Amit még kiemelnék, hogy az étkezésnél is fontos dolog, hogy megfogják az alapanyagot vagy ételt. Az ilyen típusú embereknek fontos, hogy ők megtapogassák a zöldségesnél a gyümölcsöket, zöldségeket. A legjobb, ha magukra főznek. Illetve imádnak kézzel enni! Ezt sajnos látom magam is.

Mindenkinek más az érzékelése, aminek ismerete hozzásegít minket az egészségesebb élethez. Így sikerült elengednem azt, mindent meg kell kóstolnia a fiamnak. Hiszen neki nem a kóstolás segít eldönteni, hogy jó-e neki az az étel, hanem a tapintás. (Nekem viszont ténylegesen a kóstolás, így én maradok ennél.) Van, akinek a látvány számít, van, akinek az illat. Nem vagyunk egyformák, és a legjobbat akkor tesszük a gyermekünkkel, ha saját vele született érzékelését hagyjuk használni.

Ha kíváncsi vagy, hogy neked vagy gyermekednek milyen az érzékelési módotok, akkor a születési időpont ismeretében ezt könnyen megmondhatom. Keress meg, ha érdekel!